"Nem akarok egyedül maradni" - a szeparációs szorongás kezelése | Tari Annamaria

[@ritatasnadi]

Én pici koromban a nagymamámmal sokat voltam, imádtuk egymást, nárcisz anyám, és verekedő apám pokollá tették életemet. Aztán egyre magányosabb lettem, felső tagozatban teljesen, a gimiben súlyosan. Galambokat etettem gyerekként a parkban, idegen nénik közt ülve a padon. Folyamatosan egyedül voltam, a külvilág csak egy távoli zajos forgatag volt. Utána sorban jöttek a pokoli időszakok, pár évig tartó szakaszokban, ez most csak ennyiben lényeges, de egyedül voltam, és már nem volt baj, nem zavart. Életformámmá vált, és jól bírtam. Sőt, férjhez sem akartam menni, gyerekem sem lett, mert ilyen családi miliőbe mint az enyém volt, nem akartam őt világra hozni. Szüleim halála 2020-ban volt, van egy barátnőm, messengeren naponta dumcsizunk, több órát, a legtöbb eddig 4 óra volt egyvégtében. Nem zavar, hogy egyedül vagyok, a szex sosem volt része az életemnek, egy szerelmem volt, alkohol beteg, emiatt szakítottam, de szeretem mai napig, bár nem tudom mi van vele. Az ölelés hiányzik, nem szexuális értelemben. Úgy érzem, nincs szeparációs félelmem tehát. Nemrég jött egy férfi ismerkedésből ide fel, őt nagyon régóta ismerem, de hülyén viselkedett, hisztizett, arrogánsan sértegetett, ajtót nyitottam és kirúgtam, azt mondtam, ha még 1x ide jön, rendőrt hívok. Egy másikkal tavaly szakítottam meg a barátságot, hasonló okból. Csak azért, hogy félnék az egyedül levéstől, nem kell senki. A mostani barátnőmet 2 hónapra letiltottam a facebookon, mert 1 órán át nem tudom, hova tűnt, miközben a messengeren vártam, hívásban voltunk. Nehezen, de feloldottam, ő bejelölt újra. Még erősebb lett a barátságunk.

[@ritavarhelyi6130]

Nagyszerű előadás!

[@ritatasnadi]

Helyes kis nő Tari Annamária, én rengeteget voltam egyedül, ha nem, akkor olyannal, aki bántott, pl.anyám. Sem férjem, sem gyerekem, és jobb egyedül. Kicsit olykor nehéz,de jobb, mint egy rossz társasággal.🙂

[@Gabson730]

Figyelem! Ez lehet legtöbbünknek a megoldás, össze kell fognia minden szociális fóbiásnak: Szociális fóbiások csoportja a facebookon: /groups/782622355202191/ A csoport neve és leírása a kívülállók számára nem fedi fel a csoport lényegét és az idővonal sem látható! Először csak egyre többen leszünk, aztán mindenki meg fogja találni a társát, barátját a lakóhelyéhez legközelebb. Sok barátság és párkapcsolat fog kialakulni nemsokára. Később alapítványt is létrehozhatunk, lehetnek idővel találkozók, közös nyaralások, balatoni találkozók és fantasztikusan jó dolgok alakulhatnak ki, segíthetjük egymást.

[@ComradeMorlac]

Gabson730 én jelentkeztem de nem vettetek fel valamiért

[@pillancs1006]

Az viszont Tari Annamária elismerésére szóljon hogy ő már legalább 10 éve ezzel a problémával foglalkozik előre jelezve olyan pszichológiai társadalmi problémákat amiket a mai társadalom csak most kezd elismerni.

[@gezanesztankovics2783]

Nagyon örömmel. Hallgatom. Az előadást. Miután. Jó magam. Is egyedül. Vagyok. És nagyon. Sokan. Környezetemben. Talán. Való. Igaz. Hogy. Korábban. Erről. A témáról. Nem beszéltünk. Tabu. Téma. Volt. Elmentünk. Valóban. Egymás. Mellett. És a gyerekeink. Is szenvedő. Alanyai. Ennek. Hogy. A szőnyeg. Alá. Volt. A szex. Téma. Soporve.

[@chirsbeee]

A jelenség nem új. Amióta mobil telefon van és egy történet azonnal elmondható, azóta vannak emberek, akik a telefonálás által érintettek. Így a 70 éves anyám is érintett. :) És persze a környezete, akiket állandóan hívogat. Valószínűleg már a vezetékes időszakban is volt ez, csak akkor még nem volt annyira feltűnő és ugye a vezetékes telefon meg nem volt mindig kéznél.

[@RealEbola]

Nagyon bírom Annamáriát, van egyfajta stílusa, annak ellenére, hogy egy kis "dirigagép..." XD

[@aronnyiro148]

Jaaj, Chet Bakerrel máris a szívembe lopódzott a doktornő...