Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség - Mécs Károly (Vers mindenkinek)

[@Peter_4712]

Mikor Édesapám itthagyott minket ebben a földi árnyékvilágban napokig csak sírtam. Mikor a könnyeimtől látni tudtam, számbavettem a zsebbéli apróságait: a zsebkését, óráját és a tárcáját, melynek egy belső rekeszéből egy cetli esett ki, rajta csak ennyi: Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség. Úgy tartom, ez az én versbéli örökségem Tőle. Megszerettem, megtanultam és ha volt méltó alkalom, el is mondtam, de soha nem sikerült hallható meghatottság nélkül. Mécs Károly szívem szerint mondja.

[@ilonakallairemenyi214]

Csodálatos köszönöm

[@Hugoo745]

❤

[@laszlomandli6632]

Egyik legszebben beszélő magyar.Köszönöm a Művész Úrnak.Köszönöm a feltestöltést.

[@TimeaBorbely-po4uk]

Jó volt! Én gyerekkorom óta a vers mindenkinek tudom nézni, meg hallgatni! Az igaz! Jobban mint a zene!

[@zoltannagy972]

Mikor először hallottam Mécs Károlytól ezt a verset, elhatároztam, hogy megtanulom. És meg is tanultam. Gyönyörű vers, Kosztolányi a halála előtt nem sokkal írta, amikor már tudta, hogy meg fog halni.

[@ilonaorvos4712]

Egyik kedvenc versemet nagy élmény volt meghallgatni Mécs Károly művész úr kitűnő előadásában. Nagyon köszönöm.

mind a vers,mind az előadó csodás élmény! Hálás szívvel köszönöm!

[@lajosnekiss1685]

Nagyon szép vers,Mécs Károly színművész csodálatos előadásban gyönyörű! Köszönöm az élményt.

[@lorettakovacs2598]

Istenem, de imádom ezt a verset! Köszönöm Mécs Művész Úrnak az élményt! :)

[@peterbaranyi1072]

Édes Istenem... Ez a vers egy csoda.. Mécs Károly előadásában pedig láttam a csodát. Köszönöm..

[@ivankallo4900]

Köszönjük az élményt Tisztelt Művész Úr!

[@hoemberpuci618]

Köszönöm szépen, szívből GRATULÁLOK, kedvenc verseim egyike, gyönyörű szép előadás, csodás orgánummal....

[@jozsefosztronkovic6763]

Csodálatos vers Kosztolányi Dezsőtől és Mécs Károlytol

[@arankaszikszai3608]

Köszönöm Mécs Művész úr!!!Külföldön élek, ezért a szép beszédért, szép versért külön hálás vagyok!!

[@szilviacsikos3969]

Kedves Aranka! Itt találhatsz szellemi táplálékot - magyarul: facebook.com/m5vers/

[@olgabalkay7075]

Nagyon gyakran meghallgatom....Megúnni soha-sem tudom.......Örök emlék, őszinte szeretet .....❤️🙏🌹Gyönyörű orgánummal beszélő, előadó-művészünk: Mécs Károly........Köszönöm, nagyon “könnyesen” köszönöm.

[@evacskabokor5370]

Köszi szépen! Boldog születésnapot kivánok !"Mécs Károly"Január 10 -én ,ma.

[@jozseffridinger1273]

Üdvözletem magyaróráról. Most elemezzük a verset

[@kecse]

Így kell verset mondani! Bravó!

[@ildikokrizsan8152]

Gyönyörű vers, csodálatos művész úr előadásában!

[@annakisfaludinebaan]

Csodálatos művész és gyönyörű ember! Köszönöm a videót!

[@robbmg9716]

Gyönyörű előadás! Sok helyen eltér az eredetitől, de az egyik eltérés annyira megtetszett, hogy én is ebben a formában tanultam meg: "Ki látja, hogy a könnyem MINT morzsolom szét." Szerintem is még hatásosabb ez a sor így.

[@zsoltnyiri1160]

Mécs Károlynak nem csak a hangja zseniális, de Isten adta tehetsége is van, hogy használja! Istenien mond verset is!

[@imretuza327]

Káprázatos tehetségről tanuskodik. Lelki felfrissülés számunkra.

nagyon köszönöm ezt az előadást!

[@olgabalkay7075]

Sírva, mosollyal az arcomon hallgatom, immáron: sokadszor......Megúnhatatlan szépség...

[@zoltanvarga7704]

50 felett hallgatva... GYÖNYÖRŰ!

[@BenyiDede]

ez 18 évesen hallgatva is gyönyörű

[@lorejulios2874]

Pár idegennyelvvel a tarsolyában ilyenkor döbben rá az ember, milyen csodálatos, kivételes nyelv a magyar.

[@Hannah-gg2xu]

Így van! Egyedülálló és csodálatos ❤

[@petero6363]

Pontosan, nekem is ez jutott az eszembe ....

[@andrasdomotorfy]

Ennyi.. ősnyelv :)

[@zsoltkovacs1549]

Most hallottam először ..... Csodálatos !!!!!

[@gyorgyideakne614]

De csodalatos !

[@andrasdomotorfy]

Elmondhatatlan mennyire elképesztő ez a vers, az előadás meg maga a varázslat.. Nem tudom lehet e ezt szebben szavalni..

[@topaubade]

Latinovicstól érdemes meghallgatni

[@SzerenM]

❤

[@krauszvali608]

Ma, a Magyar Költészet Napján kerestem meg ismét, hogy boldogsággal töltse el a szívem...

[@ilonakallairemenyi214]

Gyönyörű.

[@krisztianpal4549]

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. Az, amit irtam, lázasan meredt rám. Izgatta szívem negyven cigarettám. Meg más egyéb is. A fekete. Minden. Hát fölkelek, nem bánom az egészet, sétálgatok szobámba le- föl, ingben, köröttem a családi fészek, a szájakon lágy, álombeli mézek s amint botorkálok itt, mint részeg, az ablakon kinézek. Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam? Te ismered a házam s ha emlékezni tudsz a a hálószobámra, azt is tudhatod, milyen szegényes, elhagyott ilyenkor innen a Logodi-utca, ahol lakom. Tárt otthonokba látsz az ablakon. Az emberek feldöntve és vakon vízszintesen feküsznek s megforduló szemük kancsítva néz szét ködébe csalfán csillogó eszüknek, mert a mindennapos agy-vérszegénység borult reájuk. Mellettük a cipőjük, a ruhájuk s ők egy szobába zárva, mint dobozba, melyet ébren szépítnek álmodozva, de - mondhatom - ha igy reá meredhetsz, minden lakás olyan, akár a ketrec, Egy keltőóra átketyeg a csöndből, sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl és az alvóra szól a harsány riasztó: «ébredj a valóra». A ház is alszik, holtan és bután, mint majd száz év után, ha összeomlik, gyom virít alóla s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla. De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség, reszketve és szilárdul, mint a hűség. Az égbolt, egészen úgy, mint hajdanába rég volt, mint az anyám paplanja, az a kék folt, mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt, s a csillagok lélekző lelke csöndesen ragyog a langyos őszi éjjelbe, mely a hideget előzi, kimondhatatlan messze s odaát, ők, akik nézték Hannibál hadát s most néznek engem, aki ide estem és állok egy ablakba, Budapesten. Én nem tudom, mi történt vélem ekkor, de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem s felém hajol az, amit eltemettem rég, a gyerekkor. Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten s a szélben a csillagok szikrázva, észrevétlen meg-meglibegtek és távolba roppant tűzcsóva lobbant, egy mennyei kastély kapuja tárult, körötte láng gyult, valami rebbent, oszolni kezdett a vendégsereg fent. a hajnali homály mély árnyékai közé lengett a báléj, künn az előcsarnok fényárban úszott, a házigazda a lépcsőn bucsúzott, előkelő úr, az ég óriása, a bálterem hatalmas glóriása s mozgás riadt, csilingelés, csodás, halk női suttogás, mint amikor már vége van a bálnak s a kapusok kocsikért kiabálnak. Egy csipkefátyol látszott, amint a távol homályból gyémántosan aláfoly egy messze kéklő, pazar belépő, melyet magára ölt egy drága, szép nő és rajt egy ékkő behintve fénnyel ezt a néma békét. a halovány ég túlvilági kékét, vagy tán egy angyal, aki szűzi, szép mozdulattal csillogó fejékét hajába tűzi és az álomnál csendesebben egy arra ringó, könnyűcske hintó mélyébe lebben s tovább robog kacér mosollyal ebben. aztán amíg vad paripái futnak a farsangosan-lángoló Tejutnak arany konfetti-záporába sok száz bazár között, patkójuk fölsziporkáz. Szájtátva álltam s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van és fölvilágolt mély értelme ennek a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes körútjain a végtelennek. Virradtig maradtam így és csak bámultam addig. Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél ezen a földön, mily silány regéket, miféle ringyók rabságába estél, mily kézirat volt fontosabb tenéked, hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél és annyi rest éj s csak most tünik szemedbe ez az estély? Ötven, jaj ötven éve - lelkem visszadöbben - halottjaim is itt-ott, egyre többen - jaj, ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes, égi szomszéd, ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét. Szóval bevallom néked, megtörötten földig borultam s mindezt megköszöntem. Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem s azt is tudom, hogy el kell mennem innen. de pattanó szivem feszitve húrnak, dalolni kezdtem ekkor azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak vendége voltam.

[@zsoltnemcsenyi1698]

Csodálatos élmény! Köszönöm!

[@r.maj.7065]

Istenem, de csodálatosan jó hangja van, és micsoda színész - elképesztő. Most nézem az Újra Szól a Hatlövetűt - ő Burt Lancaster hangja - Mécs Károly egyszerűen egy zseni, élmény hallgatni őt!

[@ilonaorvos4712]

M5 a legjobb csatorna. Örülök, hogy vannak. Köszönöm.

[@evahevesi4972]

Csodálatos írás, csodálatos mondás!

[@ilonagalambos481]

Gyönyörűen mondta, köszönöm!

[@luciferusz]

Csodálatos előadás

[@Lgts02]

Csodálatos! Köszönjük!

[@lajosneevaszabo4447]

Csodàlatos szinèsz volt Nagyon szeretem mint Bicskei Tibort Èva

[@zv6ssZ5k]

Szeretem!

[@zv6ssZ5k]

Tanítottam is...

[@enikofogarassy2902]

Gyönyörű ❤️😍😍😍

[@lackoficko2242]

Nagyon kevés a hozzásxôlâs,az életûnkhõz képest

[@gyulaugron3379]

Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.

[@laszlobenyei483]

❤❤❤👍🇭🇺

[@termeszetgyogyasz-online8411]

Hálás köszönet!

[@evita9114]

Oriasi szinsz,koszonom a feltoltest

[@sandors.5796]

Csodálatos mű!

[@monikazakar1005]

Messster! 🙂👏❤️

[@hollofeher1172]

👏❣😢

[@ildikolaszlo7651]

Csodalatos uzenet

[@andrasdomotorfy]

Azt hiszem zenével igen: kzbin.info/www/bejne/nYi8opuHjqmfmqs

[@tomstiener1284]

Soha, de soha nem lesznek mar ilyen koltok, versek es szineszek. Soha.

[@adamhosszu2889]

6:33 Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szívem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.

[@albertdioszegi1026]

Tompos Kátya - Hajnali részegség vs. Little Wing: kzbin.info/www/bejne/l4vEeJyJirKhps0

[@monikaszabo4074]

Latinovit Z.,Mécs K.,Ķőszegi Á.,Zámbori S. azok a művészek,akiknél szebben senki nem mond verset e kerek világon!Ajánlom:Karinthy Frigyes:Előszó c.versét Kőszegi Ákos előadásában.Zseniális!

[@MrMartinox1994]

Varázslatos volt

[@mydigitallife8311]

wow

[@erzsebetcstoth1513]

A világ legszebb verse

[@emiljuhasz907]

Ha élünk a ténnyel, hogy Kosztolányi Kokainfüggő volt, egészen más jelentést kap a vers.

[@thetruthtester5169]

Ha az Istennek vendégei vagyunk, azt kell hogy mondjam, egyelőre elég szarul teljesít mint házigazda!

[@Doctorsimas]

Zseniális

[@zsolthernadi4665]

Sajnos sokkal modorosabb es gyengebb a Latinovits verzional, sajnalom, de ez van

[@ildikokrizsan8152]

Gyönyörű!