Magzati élet elleni súlyos bűnök és azok gyógyítása 8. (Mijo Barada Máriabesnyőn 2015)

Predivno!

[@nyekine]

Dicsőség Istennek!

[@maiputineplasticuri65]

Ildiko Arany az mas fajta stressz, nem atok, nem negativ szavak a gyerekhez

[@esthermariavargha6610]

Azért vitatkozunk az élet kezdetéről, mert nem ismerjük fel és el, hogy van a testünknek egy kezdete és van a lelkünknek is. Az esetem csak egy emberi példa erre. A háború sötét pillanatában fogantam szüleim akarat ellenére és bizony nem az örömükre. Ráadásul Édesanyám súlyos gyermekkori betegsége miatt az orvos nem javasolta neki a gyerekáldást és én már a 4. voltam egy halott és két élő gyerek után. Ennek tulajdonítom, hogy a magzati fejlődésembe "hiba" csúszott, enyhe genetikai hibával születtem. (egy halott gyerekem után két élőm nekem is van. A férjem itt zárta be a gyerekáldásunkat, engem védve. Nagyon sok komoly betegséget túlélve). Persze szegény Édesanyámat sírba is tettük fiatalon, pedig ő mindent megtett értem és öcsémért is. Akit érdekel a folytatás, jelezze

[@csababalizs9005]

Engem érdekel. Köszönöm,ha megosztja velem.

[@esthermariavargha6610]

@@csababalizs9005 Egy ügyes mozdulattal letöröltem, amit eddig írtam. Amellett a történetem nagyon hosszú, megpróbálok arra összpontosítani, hogy miért tartom ma már az egyházam megújulását életkérdésnek. Az igazság elérése és elismerése a gyerekkoromba nyúlik vissza, ugyanis az egyik nagyanyám ütött és lelkileg állandóan lealázott. Akkor én azt úgy éltem meg, hogy nagyanyám csak nem tudja az igazságot és állandóan próbáltam meggyőzni őt, hogy én bizony jó gyerek vagyok, mire megint kaptam 2 pofont. De az igazság keresésem innen indult el, és sohasem a magamét érterttem alatta vagy próbáltam volna eladni mint egyedüli igazat. Édesanyám halála ezzel a háttérrel kiváltott egy nagyon súlyos depressziót amit abban az időben nem tudtak kezelni. Viszont édesapám mindent megtett, hogy magamra találjak, visszatért a Budapestre (a kitelepítések idején az egyik beosztottja megsúgta neki, hogy rajta van a listán és önként, dalolva letelepítette azonnal egy tanyára a családot, amit 1942-ben vett. Ugyan államosították már többségében, de disznót, tyukokat nevelt, vágta a fát engedéllyel a volt erdőjében, szóval fűtöttünk is és napi 12 km gyalogolva iskolába is jártunk. A depresszióm miatt megkisérelt visszajönni Budapestre sikerrel. Egy albérleti szobában éltünk hárman négyen, mikor hogy. Jó hangom volt, egyházi kórusban szólózhattam, az érettségin is átmentem és úgy nézett ki, hogy a gyerekkori bántalmazás gond nélkül elmúlt. Ráadásul a szüleim nagy Mária tisztelők voltak ami édesanyám sírja mellett elég könnyű volt számomra élővé tenni. Az egyházi korus tagságom mellett elkezdtem bridgezni, ami szintén nagyon jól ment és 22 éves koromban eljutottam egy olyan pontra, hogy a jövőmet alakítsam. Jól döntöttem, mert a tanulást választottam az énekesi vagy kártya helyett, sőt egy piarista volt diák megkérte a kezemet és házasságot kötöttünk. Ez egy tragikus történet, de akkoriban még nem zavart, hogy férjem sohasem megy templomba és áldozás ellenes lett. A gyerekeimmel otthon maradtam és még 2 másik gyerekkel együtt egy mini bölcsődém volt. De amikor visszatértem a volt munkahelyemre elkapott a semmire sem vagyok jó érzése. Fizikailag nem bírtam az iramot, de akkor még nem tudtam, hogy van egy születési hibám, azért. Hatamas szerencsém volt, mert meggyóntam egy papnak (akit még az énekkaros időből ismertem) aki egyetlen mondattal helyretett. Amikor elsírtam, hogy engem nem lehet szeretni, akkor csak ennyit mondott, hogy“miért nem maga szereti őket?” Tehát nemcsak hasznos égi édesanyáim voltak már akkor, hanem a gyerekkori sérelmeim is más megítélésbe kerültek. Megértettem a nagyanyám viselkedését!

[@ildikoarany7214]

megcáfolomm nem igaz mindig a bibliát olvastam mig gyermeket vártam és mondhatom mindenben megsegített szó szerint. mindenen egyedül kellet keresztúl mennem nincs igaza nem függ össze a stresszel.