Nárcisztikus abúzus: Az áldozat személyiségének megsemmisítése

A nárcisztikus személyiségzavar (NPD) egy mentális egészségi állapot, amelyre jellemző a kritika intoleranciája, kontrollmánia, manipulatív viselkedés, és az erős igény az állandó figyelem és csodálat iránt. Azok, akik ezzel a zavarral küzdenek, gyakran látnak magukra irányuló személyes támadást ott, ahol nincs, és mélyen sérülhetnek vagy haragudhatnak, ha nem kapják meg a várt speciális bánásmódot. A nárcisztikus egyének központi vonása a személyes értékek, énkép eltorzult érzése, amely mellett paradox módon gyakran jelentkezik a belső önbizalom hiánya is. Érdemes megjegyezni, hogy bár a magabiztosság és némi önérdekelt magatartás egészséges és természetes, a nárcisztikus személyiségzavar ennél sokkal extrémebb, és jelentős nehézségeket okozhat az érintett személy kapcsolataiban és általános életminőségében.
A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő emberek gyakran tűnnek önbizalommal telinek és erősnek, de belül rendkívül érzékenyek lehetnek a kritikára vagy az elutasításra. Gyakran nehezen tudják kezelni a stresszt, a sikertelenséget, vagy ha nem kapják meg a várt elismerést. Ezek a nehézségek problémákat okoznak a munkahelyi, családi és társas kapcsolatokban.
Az nárcizmus nem könnyen kezelhető, mert az érintettek gyakran nem látják be, hogy problémájuk van, és ennek következtében nem keresnek segítséget. A terápia célja általában a reálisabb önértékelés kialakítása, a másokkal való egészséges kapcsolatok megértése és a konfliktuskezelési készségek fejlesztése. A nárcizmus egy spektrumon helyezkedik el, és egy egészséges nárcizmus majdnem mindenkiben van, ez kell ahhoz hogy az életben jól tudjunk boldogulni. A probléma ott kezdődik amikor ez már túlzó lesz.
Ha támogatnád a csatornámat tudsz váltani csatornatagságot, és szuperköszönet formájában is ki tudod nyilvánítani támogató szándékod!
Facebook csoportomat itt találod: www.facebook.c...

[@kryll72]

Köszönöm az érthető magyarázatot, vagyis hogy mindenki számára megérthetően elmagyarázza a szinte felfoghatatlant.

[@Zsuzsanna22]

Épp így volt. Aztán lerántottam a maszkot…. Most az új áldozaton gyakorolja ezeket, de ő még nem ismerte fel mibe csöppent a szerelembombázás után.

[@emeseharcos790]

Nagyon értékes és hiánypótló videó! Köszönöm szépen! ❤ Pont így csinálja... 😢 De hála Istennek, van felépülés, ami a saját személyiség kiteljesedését hozhatja magával. 😊😊

[@jat25-08x]

Nagymamám-volt- és anyukám is,mindkettő nárcisztikus! Borzasztó gyermekkor! No contact után elkezdődött a második ujjászületésem és önmagam felépítése!

[@beatrixnagy4734]

😢 nagyon sajnálom. Tudom, milyen ez. Nekem ezek mellé még a többi családtag is mind nárcisztikus! 😢

[@istvanbekesi334]

@@jat25-08x Èn szintèn ugyan ebbe voltam de pár hónapja elment mindkettő. Most próbálom megèrteni a dolgokat.

[@kjudy79]

@@jat25-08x dettó... anyám és nagyanyám mellett nőttem fel. Anyám a mai napig nem képes felfogni, hogy én nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek soha olyan, mint ő.

[@barbaravancsik1982]

Legbrutálisabb döntés, de muszáj mert az életed, az egészséged múlt ezen. Kívánok boldog életet ezután! ❤🙌

[@barbaravancsik1982]

@@beatrixnagy4734😢

[@zsuzsasas8501]

Hűha! Döbbenet, hogy milyen felismeréseket kaptam!😮🙏

[@anitavarga5983]

Velem apám tette, és teszi ezt. Kiskorom óta az a kép van benne rólam, hogy azt hiszem én vagyok a világ közepe, fogjam be a pofám, rengeteg érzelmi zsarolást kaptam, és anno fizika bántalmazást is. Anyukámat volt hogy én védtem a testemmel, hogy ne őt bántsa. Akkor kaptam én. Ököllel. Mindig szabotálta az életem, és az egész életem azzal telt, hogy védtem önmagam a személyiségem, és édesanyámat is. Apám számára az unokatestvérem az etalon. Apám teljesen vak rá, pedig nyiltan átveri az unokatesóm őt. Az egész életem azzal telt el, hogy túléljek, és azzal a tudattal hogy apám szíve szerint holtan látna engem. Már elmúlt 70, de még mindig minden alkalmat kihasznál arra, hogy verbálisan bántalmazzon. Sosem hazudtam magamnak, mindig tudtam ki bántalmaz, mindig kiálltam önmagamért, védtem a határaimat, de az ilyen emberek ettől csak vérszemet kapnak, és megsokszorozzák a bántamazást. Ha látszólag fejet hajtasz, akkor is megsokszorozzák a bántásokat, zsarolásokat. Nagyon-nagyon beteg emberek!

[@katalinhalasz7807]

Most már értem hogy miért van ennyi egyedülálló macskás vagy kutyás nő, és férfi. Mert egy állat nem akarja a másik ember személyiségét megsemmisiteni. Csak simán boldog ha meglátja a gazdáját, nem kritizálja meg, szereti spontán és elfogadja úgy ahogy van. Az embereknél miért nincs ilyen? Feltétel nélküli szeretet spontán boldogság. Csak a korlátozás, így nem jó úgy nem jó a másik ember. Így nem lehet szeretni úgy nem lehet elfogadni ahogy van, hibáival együtt. Ez a láthatatlan rabszolgaság, rabszolgatartás és a boldogtalanság. Mindenki feszeng szorong hogy na kinek nem felel meg éppen.

[@krisztianidr8143]

Nem jelent semmit, hogy állatot tart, "szeret". Meg kell ismerni a személyiségét. Azért mert a kutyáknak nincs egója. A nárcisztikus függő, a saját grandiózus önképétől. Így kerüli el a belső szégyennel való szembesülést. Belül negatív érzelmek uralják, amit akár nagyon jól tud leplezni. És ezeken úgy lesz úrrá, hogy másokat lehúz, kritizál, persze az okosabbja ezt "építő" kritikának állítja be. Mindig a negatívat keresi a másikban, direkt a gyenge pontokra megy. Így önismereti szempontból jó tud lenni egy nárcisztikus, mert sok mindent észre tud venni a hiperébersége révén. De nem kiegyensúlyozott képet alkot jót, rosszat összevéve, ez vele a probléma. És mivel állandóan a rosszat keresi, ebben jó is lesz és szokásává is válik. A nárcizmus felfogható, mint egy rossz programozás (személyiség), amely másokra káros módon nyer pszichés energiát. Az alacsony tudati szinteken (negatív érzelmekben) ez a helyzet. Az elején felidealizál, ami jó érzés és függőséget tud okozni a traumás kötéssel együtt. A leértékelésnél pont fordítva csinálja. Eléri, hogy az ő szemén keresztül lásd magad. Mivel az elején tetszett, amit láttál, elkezdesz bízni benne. Majd mikor megvagy, leértékel, de ekkora már a bizalmadba férkőzött és elfogadod, hogy te tényleg olyan rossz vagy. Ezért nagyon fontos tisztában lennünk magunkkal, hogy önállóan is helyesen megítéljük a valóságot. A nárcisztikus nem véletlenül választ áldozatot. Speciális pszichológiai profilt keres. Pl. aki bedől az idealizálásnak (aki maga nem képes látni a valóságot), tud biztosítani neki dolgokat, amire szüksége van, függőségre, kodependenciára hajlamos személyiség.

[@krisztianidr8143]

Nekem egyszer egy ilyen hajlamú ismerősöm azt mondta, hogy a macskát nem szereti, mert az csak kihasználja az embert a kajáért, túl öntörvényű és ha olyanja van eleugrik és akár a gazdáját is megkarmolja. De a kutyát szereti, mert a kutyának fontos az emberrel való kapcsolat és ezért megtesz érte dolgokat. Tehát úgymond a kutya "kodependens". Nárcisztikus logika, mit, hogyan tud kapni az állattól. Nem a természete szerint szeret, mindegyiket önmagáért. Nem tudja megtalálni az állat maga nemes tulajdonságait (pozitív dolgot) és azt szeretni, mert a macskának is van ilyenje. Hanem, hogy milyen módon tudja szolgálni őt. Az önérdek, önzés van legfelül a prioritás listáján. Mert aki szeret, az a jó tulajdonságokat keresi a másikban, nem a hibáit lesi és hányja a szemére. A nárcisztikus algoritmus a következő: tud-e biztosítani számomra valami előnyt, amivel nőhet az egóm. Ha igen, akkor "szeretem" (a pozitív tulajdonságait emeli ki alias idealizálás), ha nem, akkor nem szereti (a negatívat keresi - leértékel). A nárcizmus ilyen módon egy komoly függőségnek fogható fel, a saját grandiózus önképétől való függés. És ennek fenntartása érdekében torzítja a valóságot. Máshogy kell értelmeznie.

[@krisztianidr8143]

Az önmagunknak tulajdonított jelentőség szoros összefüggésben áll az örömérző képességgel. Minél grandiózusabb az énképünk(ego) annál nehezebb valamiben örömöt találni. Mert mindennek a mércéje a visszaigazolás lesz. Egy fűszál szépségének nem tudunk örülni csak úgy, mert nem köszön előre, nem is létezik világunkban. Minél nagyobb az ego, annál nehezebb visszaigazolást találni a világban. Annál többször szembesülünk a valósággal. Az életünk egy állandó harcnak érződik. Negatív érzések fognak kavarogni bennünk, ami miatt mindent sötétebben látunk, mindenben a rosszat keressük. Amint csökken a jelentőségtudatunk, mindennek meglátjuk a szépségét, gazdagságát, mert nem arra korlátozódik az értelmezése, hogy na jó, de hogy szolgál engem. Több öröm lesz. Minél jobb érzések vannak bennünk annál pozitívabban látjuk a dolgokat, meglátjuk a szépségét a dolgoknak, megjelenik bennünk a szeretet. Tehát valójában van egy összefüggés az ego nagysága és és a bennünk uralkodó érzések között (tudatállapot). Erről tanított Buddha, Jézus, stb...

[@gretasoltesz7218]

Kutyája van. Nem szereti a macskát az én esetemben is. Fura és dúrva

[@katarinatakacsova2796]

Szornyu 😢

[@MáriaMagdolnaDéghy]

1,5 ev önmunka hogy ujra jol legyek,de sikerult. Es tenyleg visszajon. Ez egy teszt. Tudtam nemet mondani. Jo erzes. Inkabb egyedul. Nem tudom megmenteni. 5 evig probaltam. Koszonom😊

[@marimolnar4129]

Nagyon szépen köszönöm! Teljesen igy van.

[@marimolnar4129]

Teljesen így van.

[@katalinszabo5581]

Majdnem sikerült neki 😢😢

[@Andrea-fi9zd]

Ezt csinálta az anyja miatt sérült apám velünk, a családjával...😪

[@imrelukacs1091]

Csúcs szuper, köszönöm.