Legyőzni a lehetetlent: a Kaszparov sztori | Judit Polgar | TEDxDanubia

[@GK-jq7nc]

Hmm. Bárcsak többet ember rendelkezne ilyen értelemi szinttel, attitüddel.Élmény volt nézni és hallgatni. 😊💖

[@annemondi]

Nekem a Polgár lányokkal szemben gyerekkoromban olyan ellenszenvem alakult ki, hogy borzalom. Apám mindig őket istenítette, és hozzájuk képest én bezzeg, blabla... Aztán hallottam Judittal egy beszélgetèst, és olyan egy bájos, okos, szimpatikus nő. Gratulálok, Judit, mindenhez!

[@erdokerek2800]

Ahelyett, hogy apád saját magát kritizálta volna... Nem foglalkozott veled annyit, mint az ő apjuk. Nem vette észre hogy nem a te hibád. Én is így voltam a szüleimmel.

[@dianagal]

De milyen jó, hogy te saját magadtól jöttél rá, hogy Apud tévedett! Bravó!!!

[@Superib974]

Ugyanez volt nálunk Egerszegi Krisztinàval. Én nem haragudtam rá, hanem közöltem Apuval h az ő szülei mi mindent megtettek a sikerért….

[@holden.a]

Nagyon tetszett az előadás! Judit nemcsak sakkozónak, előadónak is kiváló.

[@bankipark2287]

Szívesen hallgatnám őt más témában is, annyira tetszett az előadása, nagyon pozitív és kedves személyiség, erős a kisugárzása. Érdekes, hogy a sakkstílusa egyébként elég támadó és rámenős amit így, aki ezt nem tudja elsőre talán nem is gondolná.

[@krisztinaszinten6223]

Szívből Gratulálok, kedves Judit! 🙂 További Sikereket kívánok! 🙂

[@antalmihaly9385]

Úgy szeretem ezt a sztorit hallgatni ✌️

[@dianaburger6263]

Ez nagyon nagy sztori! Köszönjük Judit.

[@Milupa5]

A Queens Gambit annyira jó volt, végig erre a beszédre gondoltam.

[@ravalusa]

Tanulságos!

[@Omcsesz]

Igazi példakép! Gratulálok a rengeteg sikerhez!

[@borosjanos8667]

500 évente születik ilyen nő!! Gratulálok Judit!

[@gaborszalay7307]

Intelligens,érthető és színvonalas előadás volt,érdeklődéssel hallgattam.Büszke vagyok Juditra!

[@spanyolkecskemeten4114]

Fantasztikus, gratulálok Juditnak!

[@Alexnagy850]

Oké, ez eszméletlenül király volt, gg Juditka

[@gyulaakosturi6353]

Rendesen meg ható volt. 😌

[@petercsongradi]

Én nem tudom hova tenni pár hozzászóló negatív megnyilvánulását.. :D Apum személyesen ismerte, anno egyszer vagy többször egy számítógépes program ellen is játszott, amely informatikai hátterének az Öregem volt a felelőse; -ez elég régen volt, nem emlékszem azért konkrétan a dolgokra- .. egy dolog biztos, Judit nagyon szimpatikus, nagyon jó fej, értelmes, intelligens csajszi.. és le a kalappal előtte!

[@skateboard1456]

I was 5 when I started playing chess, but my parents had already decided when I was born that I was to become a chess grandmaster, which is kind of funny if you think of it. I was 9 when I won my first international tournament, and the New York Times featured an article on the front page about my victories against persons over 18 who possess XY chromosomes(males). That’s also where I won my first 1000$. So I became a part of this man-world, where I heard many stories and many things happened with me (referring to sexism). I heard about a GM who told his friend while playing with a woman: „This can’t be true; I’m playing with a woman. What’s next, playing with dogs?” I was 11 when I first won against a GM, of course I was very happy, but my opponent reacted rather weirdly; some acquaintances of mine saw him banging his head against the elevator wall. So for me, entering in this man-world seemed very adventurous. Bobby Fischer, who won against Spassky in ’72, also said something interesting (sarcastic): “There isn't a woman player in the world I can't give knights-odds to and still beat”. You can imagine, how good it felt, after winning the Hungarian Men’s Championship, to become a GM when I was 15 years old, beating Fischer’s record as the youngest Grandmaster (a record that hadn’t been broken for 33 years!). This was a huge milestone in my life, I knew I had achieved something big and I knew chess was going to be my profession. But it was also when I wondered to myself how I would fare against the best? Garry Kasparov, who became World Champion at the age of 22, was always a huge example; he was like a god to us. We were in awe of his games, his style of playing; I also liked to play in his style: playing actively, going right away for mate (don’t think Scholar’s mate here ). Our first personal encounter was in 1988, in Thessaloniki, Greece, where the Chess Olympiad was taking place. We won this event (the women’s) with my sisters and Ildikó Mádl (before the Soviet team, who had won 10 of 11 previous events). But the gold medal and having the best score (12,5 out of 13, which was the best amongst the men too) isn’t the only fantastic memory from that tournament. I was told later the Kasparov walked up behind me and was watching my game; this made me very happy, and thought I can’t be that bad if even he noticed me. Later he was asked about me in an interview. (Interview, where amongst other things Kasparov says it’s “almost impossible that they will ever play against each other”) Well, we have to be careful with the word “almost” (jokingly), similarly to chess where if we “almost” win- we don’t win. Now I would like to talk about our battle, both on the chessboard and elsewhere. We first played in Linares, in ’94 which is (was) the biggest chess tournament. Everybody was very curious to see what would happen. By now I was playing in events where I was the only woman and here there were 13 men, the world’s best players, and me, a 17-year old girl. I have to admit I was rather afraid while I was sitting opposite Kasparov. The ambiance in the room was very tense; there were many people watching, not only the other players, but many spectators and the media. It didn’t exactly go as expected, unfortunately he was winning, but then a small incident happened (sarcastic), when he made a move with his knight, and then he quickly put it back on its original square. All this is fine, except that in chess there is rule, that if you let go of a piece, you can’t take the move back. But Kasparov, after letting go for a fracture of a second, quickly took his move back and starting thinking about what he should do. We both felt that something isn’t right, I was sure that he let go of the piece, which is all the more important, because the move would have been a losing one and this would have changed the game. There was only one other square where he could move the knight, but he sat there trying to convince himself that he didn’t let go of the piece. So he made the better move and then won the game. But the story didn’t end here, because the games were filmed and on the recording one can see that he did let go of the piece. The story got big media attention and got published in many places, so our relationship was rather cold for a few years. We played a lot against each other, so I got to know him well (his style), and I also got to know his weaknesses, of which there weren’t many, his strengths and most importantly things that would make him uncomfortable during a game. It is important to know the many chess players lose against Kasparov before even having played the first move, because of his presence and personality which make people afraid of him. The turning point in our games was in 2001 in Linares. This time the tournament was different, there were less people invited and everybody played against everybody with both colors. First I played against Kasparov with the dark pieces, and I planned on using his own weapon against him, which isn’t as easy as just taking someone’s weapon physically and using it against them (joke). I played a line against him the he had practically invented, and had analyzed carefully. I learned the variation carefully (a Najdorf Sicilian, for the full game: 1233410) and of course, having worked out some of my own ideas. I knew it was dangerous, but I decided to fight against him with a weapon he knew best. It was an interesting game and after 26 moves I offered a draw which he seemed happy to except, so my strategy had worked. A few days later we played again, but this time I had the white pieces. For this game I decided to attack his king constantly and try to play in a similar style that he does. Having that in mind I sacrificed a pawn in the opening (also a Najdorf Sicilian, for the full game: 1211239), to get the initiative. This worked for a while, but I didn’t play very precisely and Kasparov got a better position, when I noticed that there is a surprising move that sacrifices a knight, to get an even stronger attack on his king. He accepted the sacrifice, but a few moves later I saw that there is another sacrifice which will put his king under even more pressure. By now, time was starting to run short and Kasparov became nervous. He took his suit coat and watch off and starting grimacing; if someone knows Kasparov you’ll know what I’m talking about. I saw that he was starting to feel uncomfortable; probably the thought of losing also crossed his mind. So he started really thinking and found a perpetual check. It was these two games that helped me to gain respect with him and made him accept me as a world-class player. A year later we met again at a different event and he invited me to his place for a training session, which of course I happily accepted. It was fantastic to see how a great chess player like him prepares, how he processes information, what he finds interesting, what he doesn’t and what kind of psychological choices are behind all this. It was also interesting to see how he used the newest technology and analysis software. Since we were together the whole day, for a few days, I also observed many small things that one notices in such situations. It was a great experience, and of course I had the occasion to play rapid/blitz games with him. As all big sportsmen he also was always keen to win, not only in chess, but also when we were competing to see who would fall of the Banana Boat first (picture with boat). Our next encounter was a few months later when I got invited to play in the Russia vs Rest of the World event (2002, Moscow). Of course the Russians thought they should win. This time when I played against Kasparov I was ready psychologically, I wasn’t thinking about losing, but about playing a decisive game. This worked out well, because I beat Kasparov, (1254283) which contributed to the victory of the “Rest of the World” team. There are many things in my life that made me what I am today, and that helped me achieve what I achieved. I would like to share one thought with you: I think that the future belongs to the today’s children, so education is very important and we are responsible for that. There are people who have lots of resources, there are some who have less, but there is one thing that we can always give to our children, our friends, our family, and to everyone: a nice remark, appreciation, respect and encouragement. I think these things help everyone in life. Thank you for your attention!

[@skateboard1456]

7 digit codes are for chessgames, look it up:) Comments in parentheses are my own. Feel free to use this in the description or as subtitles.

[@melindabota1201]

Nagyon jo fej csaj, imadom.

[@markieboy131]

love ya, Judit

[@Sophie-cn5dv]

Zseniális!!! Nagyszerű előadás volt!

[@Karinavazquezlopez651]

Please, we need English or Spanish subtitles :). Thank you.

[@tesz-vesz1985]

shame, that ted x not made subtitle

[@attilaantal421]

/watch?v=z-ttu7dyBCU This talk is basically the same.

[@CharlieBrown-zr9wk]

Carly Loz no we’re not

[@skateboard1456]

check my comment for an english transcription

[@tyopronifan272]

Judit nem csak az egyik legnagyobb sakkozó hanem az egyik legnagyobb magyar

[@realDonBen]

Erre azért ne vegyél mérget fôleg ne erôset... Van egy személyes sztorim róla Mexikóvárosból nem igazán lopta be magát a szívembe Lékóval ellentétben például.

[@tyopronifan272]

@@realDonBen na mesélj

[@enithhdez9014]

FANTASTIKA...

[@themisaelshow1275]

what's the language? to learn it and understand her. she's worth it

[@thattallblondegirl96]

the Misael show it's hungarian language :)

[@themisaelshow1275]

Martina Irmes thank you very much.

[@EgiRoka]

Hungarian is extraterrestial, u can't learn it, but u can get accustomed to it! { my joke }

[@peternyizsnyanszky7210]

Not an easy language..

[@geoairday7235]

Magyarul beszél

[@skateboard1456]

here's a transcription of her speach with a few comments (some for chess people)

[@vitalpratapvarma1472]

+Skate Board Thanks!

[@4ujeswin]

thank you for the lovely translation

[@AeropostaleA]

Thank you! Very highly appreciated :)

[@YeungTheSparkle]

+Skate Board Much obliged!

[@rawdaaljawhary4174]

Where did the transcript go? It disappeared. :(

[@EgiRoka]

még standup-nak is remek lenne!

[@kj4prz]

mivel a magyar standuposok sem mondanak poént, igen :D

[@viragcsermely1815]

😍

[@Vestergaard11]

Azért Kasparov, Fisher és a többiek védelmében el kell mondani, hogy Judit a maga nemében volt különlegesség, a kivétel, nem pedig a szabály. Azóta sincs hozzá fogható női játékos, egy sem. Addig viszont senki nem látott ilyen női játékos, soha, Visszahozva a kutyás példát, talán most mindenki nevetségesnek gondolja, hogy kutyák játszanak egyszer emberekkel Linaresben... aztán egy nap ha megtörténik, onnantól fogva az már csak történelem, hogy a kutyák sakk-képessége le van nézve. Amúgy nagyon szerettem Judit játszmáit. Sokkal jobbak, mint Lékó Petijéi. Agresszívabb, kockázatvállalóbb volt Judit, Péter meg mindig biztosra ment, meg a hatalmas ismereteire, ami a megnyitásokat, végjátékokat illeti... csak ez a kockázatkerülés unalmas. Mondjuk volt Kramnyik ellen egy szenzációs húzása, ami bekerül a törtélelembe.

[@zorg5926]

Stewie igen, egyetertek! Csak pont emiatt nem lett Lékó vilagbajnok 😥 az utolso partiban a dontetlen eleg lett volna, de Kramnyik - es a szekundansai - kidolgoztak azt amivel 1-1x tutira meg tudjak verni 😥

[@Vestergaard11]

@@zorg5926 Igazából akkoriban Lékó nagy formában volt. Az összes partiban érezhető volt némi fölénye, egyedül a két szélső partit rontotta el, de azokat nagyon. Mindazonáltal a jól nyomott köztes partik közül is mindössze kettőt tudott egész pontra váltani, így lett döntetlen a vége, ami immáron utoljára, de a regnáló bajnok győzelmét jelentette.

[@athenodor]

Judit nem volt kivétel, a nővérei is kimagasló eredményeket értek el, bár igaz, hogy ő volt közülük a legeredményesebb. Nyilván neki volt hozzá a legtöbb affinitása. Egyébként meg gondoljunk már bele, sokkal de sokkal kevesebb nő kezd sakkozni - főleg akkoriban -, mint férfi, teljesen nyilvánvaló, hogy jóval kisebb valószínűséggel kerül ki közülük kimagasló tehetségű játékos. Nyilván ha indul 100 férfi és 10 nő akkor sokkal valószínűbb, hogy a férfiak közt lesznek a legjobbak. Nőknél ennek nincsen hagyománya ill. alapvetően kevésbé érdekli őket, ahogy úgy általában maga az élsport vagy a versengés ilyen magas szinteken. Ez evolúciós szükségszerűség, a férfiaknak kell megküzdeniük a hierarchia létrán, a nők pedig a legkompetensebb példányokkal szaporodnak, így fejlődünk.

[@Vestergaard11]

@@athenodor "Nyilván ha indul 100 férfi és 10 nő akkor sokkal valószínűbb, hogy a férfiak közt lesznek a legjobbak. " Éppenséggel pont hogy nem. Ha 100 férfi és 10 nő indul, akkor is minden 11. versenyt nőnek kéne nyerni... ha és amennyiben a nők képességei alapvetően nem maradnak el a férfiakétól, de mindketten tudjuk, hogy messze nem hozzák ezt a számot sem. Sokáig hitték azt, hogy a nők nem képesek, de Judit maga az élő cáfolat, hogy a nőknek nem képességbeli hiányosságai vannak, hanem szorgalmi, elkötelezettségi, érdeklődésbeli, kitartási, kockázatvállalási defektusai. Én amúgy messzemenőkig támogatnám, hogy a nem fizikai sportokban szűnjön meg a nemenkénti versengés. Darts, snooker, autóverseny, íjászat, lövészet, curling, bowling, teke,stb. Akkor majd egyrészt a nők is komolyabban fejlődhetnek, másrészt elejét vehetjük az olyan szánalmas közjátékoknak, mint amit az az újságíró okozott Serena Williams - McEnroe ügyben. Szülessen meg a következő Polgár Judit, ne pedig feminista egóból neveztessék ki egy nő a világ legjobbjának, csak mert ő jobban elveri a többi nőt, mint a legjobb férfi a többi férfit. Nem?

[@athenodor]

nem tudom, milyen számokat hoznak, illetve azt sem, hogy pontosan milyen arányban vannak nők és férfiak a versenyeken, egy példát hoztam arra, hogy természetes, hogy mivel sokkal több férfi sakkozik a világon, mint nő, kevesebb kimagasló női versenyző adódik. ugyebár tudjuk, hogy tudományos tény, hogy a férfiak és a nők szellemi képessége nagyjából azonos, az eloszlás az, ami eltérő, így nyilván nincsnek képességbeli hiányosságaik, ahogyan sezrintem szorgalmi, elkötelezettségbeli, kitartásbeli defektusai sem, ez utóbbiakat nem tudom honnan vezeted le. a nők például jellemzően jobban teljesítenek a tanulmányaik során, és éppen azért, mert jellemzően lelkiismeretesebbek és szorgalmasabbak. nyilván az ő érdeklődési köreiken belül. az érdeklődésbeli és kockázatvállalási résszel egyetértek, illetve a második bekezdéssel is, amit írtál. a kettős mérce nem csak igazságtalan, de a nők számára is pont, hogy megalázó, ugyan úgy, ahogyan pl a női kvóta is. csak hát a feministák nem szokták észrevenni, hogy éppen ők azok, akik rohadtul szexisták. férfiakkal és nőkkel szemben egyaránt.

[@محمداسحاق-خ6ج]

Is there any English translation for the talk??

[@skateboard1456]

check my comment for an english transcription

[@frankjhonfrankjhon5810]

Do you have English subtitles or chinese subtitles ? Thanks.

[@skateboard1456]

check my comment for an english transcription

[@1977Petya]

Orgován Sanyi bácsinál nincs jobb😎😉

[@1977Petya]

@@Piktoll a Sanyi bácsi a 18-kerben tanít gyerekeket! 👍

[@sniderchannel4006]

Nekem sok minden kamu szagú itt. És nem a teljesítmény, mert az zseniális, hanem a kiszínezése dolgoknak. Még a vesztes meccsek is úgy vannak előadva, mintha nyertes parti lett volna. Csak a pozitívum, csak a szép, holott gondolom ilyet minden profi elmondhatna a másik profival vívott - egyébként kiélezett - meccs után. Az egész az egyetlen győzelemig van elvezetve, valami sok kudarcon keresztül. Azt elengedhetjük, hogy az első száz legjobb sakkozó között dimenzióbeli különbségek legyenek, tehát Juditnak elég jónak kell lennie ahhoz, hogy ennyi meccs után végre legyőzze Kaszparovot, akinek még rossz napja is lehetett. Nők között abszolút az Isten a sakkban, de maradjunk a földön egy picit. És valóban már az is lenyűgöző, hogy akkor egyszer valahogy sikerült. A másik dolog, egy másik interjúból, ahol meg úgy van előadva, hogy ő van megilletődve egy nagymester láttán, holott neki nincs is vesztenivalója, viszont rohadt nagy a teher egy élő legendán egy ilyen helyzetben, mert konkrétan ciki lesz, rohadt égő, ha valamit elnéz, és kicsi eséllyel ugyan, de kikap a végén. Ez a teher pedig pont szülhet ilyen hibát.

[@pacsi325]

Egyszer nyert Kaszparov ellen. Ez egy csoda 😊!! Vannak férfiak, akik sohasem verték meg. Az a lépés, azzal a bizonyos huszárral, viszont csalás. Olyan mint Maradona " kezes" gólja....neki elnézték😊. S Diego - nak is😂!

[@zoltanpeter8420]

Linares...véletlenek nincsenek😉

[@MrTommy633]

reggelizni kellett volna linares

[@lajos8603]

Hun sakk jó! uI:mIHÁLY lAJOS kISKUNFÉLEGYHÁZA !

[@medvesalata38]

Vajon ki az az egy marha, akinek ez nem tetszik?

[@sighisoaraa]

Kaszparov

[@madarka80]

:D

[@retromusicbandrv]

Jah, van ott több is.

[@gaborkovari5093]

Időközben még 15 Kaszparov nemteccikelt, de lehet, hogy csak ennyit tudott még kisakkozni.

[@amstorm8954]

akik közvetlenül alatta vannak a ranglistán :D

[@ferfi119]

A közönség miért ennyire béna? Legyőzte a példaképét egy zsenit a mesterét hát nem megtapsolandó?

[@ferfi119]

Még látszik is amikor megmondta utána rosszabbul érezte magát.

[@christopherellis2663]

Recomanda a mi ¿Porque?

[@tesz-vesz1985]

ez miért nem a nagy ted-re ment.

[@mrkekson]

mert tedx, a tedx külső szervezéses ted event ha jól tudom, szóval máshogy van kezelve kicsit.

[@LM-jq4os]

@@mrkekson ezért a kérdőjel nélküli kérdés.

[@sonyfranceze1553]

A Portis Lajos jobb mint a Kaspersky

[@gumimokus]

nem Karparov-ot akartál mondani???

[@sonyfranceze1553]

@@gumimokus Ja de igen igazad van XD

[@endrehideg4556]

@@gumimokus most vagy Karpov vagy Kasparov, de Karparov sakkozóról nem tudok 😀

[@gumimokus]

@@endrehideg4556 természetesen Kasparov - sorry

[@endrehideg4556]

@@gumimokus ugyan, semmi gond:)

[@kristianbejb]

ez a mónika?

[@Peter-ez3lw]

Xdddd hülyeeee. Polgár Judit te idiota

[@lehel2482]

Alma

[@szograditibor9759]

A gyakorlott gyakorlottabb mint a kevésbé gyakorlott! Nincs ügyes ember! Senki se lehet magára büszke és senkit se lehet kigúnyolni. Ha valakit segítenek gyakorlott lehet. Ha kiemelünk szemszögeket tetszőlegesen, és figyelmen kívül hagyjuk a személyiség formázó tényezőket és a többit, akkor elhitethetjük magunkkal bármi szemszöget ami a féligazságokon alapul.

[@01magix20]

Igaz koszonom

[@adielstephenson2929]

Hol vannak az angol feliratok?

[@nicholasjanosy2214]

Tanulj Magyarul

[@adielstephenson2929]

@@nicholasjanosy2214 Csak, hogy hallgathassam ezt a 20 perces videót?

[@nicholasjanosy2214]

Igen😜

[@skateboard1456]

check my comment for an english transcription

[@petersapi6556]

Mi volt olyan marha fontos a monitoron, hogy kb. 10 másodpercenként ki kellett rá nézni?

[@keshudioo]

Mivel ő foglalkozásából adódóan nem egy előadó, valószíszínűleg jegyzetek.

[@petersapi6556]

@@keshudioo Mintha a saját élményeit mesélte volna...

[@keshudioo]

Tartottál valaha előadást ennyi ember előtt? Ha igen, tudod, hogy az ember készül rá, vázlatol, megírja, támpontokat állít össze saját magának, hogy mit milyen sorrendben mondjon el, sok esetben vizualizáció (hogy értsd: powerpoint prezentáció) segít abban, hogy vezessen téged, segítsen. Ez nem egy kocsma, ahol a haverjaidnak böfögöd el a tegnapi sztoridat.

[@petersapi6556]

@@keshudioo Ezt még meg tudnám érteni, de ha tisztán igazad lenne, akkor nem ebben a stílusban reagáltál volna.

[@ipiap]

@@petersapi6556 Az a nehéz ebben, hogy nem tudományos előadást, hanem élménybeszámolót tart, amelyre optimális esetben folyamatos reakció érkezik, pl kérdések formájában. Itt viszont nincs kommunikáció közte és a közönség közt, ezért nem igazán derül ki, hogy egyáltalán mennyire tartják érdekesnek, amit mond. Egyedül kell megteremtenie a megfelelő atmoszférát.

[@xxexexex]

I wish I spoke more than English

[@skateboard1456]

check my comment for an english transcription

[@johnny10000]

A sakk egy szórakozás. Hogy lehet erre feltenni egy egész életet mikor egy mobiltelefon is megveri bármelyik legnagyobb sakkozót? Inkább sajnálom ôket. Tudom persze az emberek nagy része még ennél is feleslegesebb dolgokkal tölti el az életét, de attól még nem lesz a példaképem. Mondom ezt úgy hogy szinte minden nap sakkozok, szeretem, mert jó játék de CSAK JÁTÉK!

[@egyresztmasreszt4292]

Akár a jó játékból is esportot csináltak. A sakk ennek az analógja

[@johnny10000]

Róbert Kanalas Az 100 méteres síkfutást is értelmetlennek tartom ahol ezred másodpercek döntenek. Én a jelenséget beteg dolognak tartom. Tisztelem a sportolókat, de semmivel se tisztelem jobban az elsô helyezettet mint a 100-adikat. Egy bizonyos szint fölött ez már inkább mánia és a sportoló önmagáért csinálja önmagát fejleszti, míg egy feltaláló, tudós, építész, mûvész stb az emberiségnek adnak valamit. Számomra ôk jelentenének nemzeti büszkeséget.!Nekem sosem lesz példaképem egy sportoló. Arra legyek büszke hogy a Puskás gólokat lôtt? Mit változtatott bármelyik? Semmit. Önmagának kereste a pénzt és fürdôznek a dicsôségben.

[@egyresztmasreszt4292]

@@johnny10000 de azért a tömegsport az csak jobb vagy nem? Az nem egyéni,mondjuk az nfl

[@johnny10000]

Róbert Kanalas A csapat részévé vállnak a szurkolók ezért ôk a közösséghez tartozás érzését adják. Ilyen formán ôk legalább “adnak” valamit.

[@johnny10000]

Zsuzsanna Garai A helyeseírás lényegtelen, kifejtem hogy miért írtam: Amikor valaki véleményt ír valamirôl, mások gyakran ellenérv hiányában a beszélôt kezdik támadni. Ennek egy módja hogy valami tanácsot adunk a beszélônek. Pl. amit írtál. Hasonló pl.: “Dolgozz te is 40 évet!”, “Látszik nem voltál katona”, stb, tehát nem az állítással vitázunk hanem aki mondja. Erre nem tudok jobb megoldást, mint a beszéd témáját visszatenni a támadóra és máris arról beszélünk hogy Ön hány éves. Ennek persze már nincs értelme hiszen nem az eredeti témáról beszélünk.

[@denestandary3372]

Nekem ez túl genderes. Mégiscsak az apja tanította, nem az anyja. :)

[@eszternagy]

A válasz nemcsak neked szól, de a te gondolatodból indulnék ki: Ebből az következik, hogy a "férfimentalitás" tanult dolog, a példa szépen illusztrálja, hogy egy nőnek is simán megtanítható. Csak nem szokás. Én is afféle "apa lánya" vagyok, mindig is emberként tekintettem magamra, nem pedig a "gyengébbik nem" tagjaként. Aztán most látom sok helyen, hogy ezt nem akarják megérteni. A küzdelem jelentős része pszichológia, lásd Kaszparov kisugárzását. Ahogy Judit is elmondta, ha nem hiszed, hogy győzhetsz, akkor arra fogsz koncentrálni, hogy hogy veszíts minél kevésbé megalázó módon. Amikor ezen a hozzáálláson sikerül túllépni, megszabadulsz bizonyos mentális korlátoktól. A matematikai-logikai jellegű dolgokban legjobb embereknél azt figyeltem meg, hogy szabad volt nekik játszani, amellett harmonikus környezetben éltek, már amennyire beleláttam. Úgy gondolom, hogy ez a felszabadult agyjártatás teszi lehetővé a töretlen önbizalmat és a tabuk nélküli gondolkodást. Az ilyen sikerekhez persze rengeteg gyakorlás is kell, ami érdeklődés nélkül csak kínszenvedés lenne. Igen, vannak biológiai különbségek a férfiak és a nők közt, de nem olyan jellegűek, mint amit sokan állítanak. Amellett mindannyiónkban vannak férfias és nőies tulajdonságok, egyénenként különböző kombinációban. A nők és a férfiak pszichológiai jellemzőinek egy jelentős része társadalmi eredetű. Bizonyos korszakokban volt/van ennek a berendezkedésnek értelme, de nem minden helyzetben ez a megfelelő. Ellenben vannak emberek, akik az identitásukat és a teljes önbecsülésüket a kukijukban hordják. Azt hiszik, hogy ez a szerv felsőbbrendű, mint a női nemi szerv, és meg is elégszenek ezzel a születésüktől fogva adott "ranggal". Mivel mást nem tudnak felmutatni általában, baromira kétségbeesnek, ha ezt a felsőbbrendű kukit valami vagy valaki felsőbbrendűségében fenyegeti. Ilyenkor nincs más megoldás, le kell kurvázni, hülyézni, érdemtelenezni, sekélyesezni, karrieristázni, feminácizni...stb. a kihívót, különben összedől az egész "felsőbbrendű kuki"-ra felépült önkép és senkivé válik az illető.

[@denestandary3372]

@@eszternagy haho hát köszi a kimerítő választ a kukiról, elfogadom, csak még azt mondd meg, vajon miért az apja tanította és nem az anyja?

[@eszternagy]

@@denestandary3372 Remélem, elég egyértelmű volt, hogy a kukis rész nem rád vonatkozott, hanem azokra, akik az említett módon reagáltak. Viszont úgy gondolom, hogy a reakciójuk alapja ugyanaz a gondolat, mint ami a te kommentedé, konkrétan, hogy a férfiak értelmesebbek általánosságban, mint a nők. Amivel nem értek egyet. Javíts ki, ha félreértettelek! Hogy miért az apja tanította és nem az anyja? A Wikipédia tanúsága szerint Polgár László sakkozó és sakkedző volt. Az anyja nem. Ha Polgár Judit akar sakkozót nevelni a gyerekéből, a tanítását rábízza az állatorvos férjére? (Wikipedia) Nem hinném. Lehet, hogyha egy sakkozónőtől tanult volna, akkor nem ért volna el ilyen sikereket, mert nem tanulta volna meg a férfiasabb mentalitást a szakmai ismeretek mellé, de ő már birtokában van a mentalitásnak, így tovább is tudja adni. Egyébként nem kell konkrétan arra nevelni egy lányt, hogy győzze le a férfiakat, ahhoz, hogy ilyen eredményeket érjen el. Elég csak embernek tekinteni és fel se hozni azt, hogy férfiak meg nők. Jó vagy benne? Jó vagy benne. Menjél és mérkőzz meg a világgal!

[@denestandary3372]

@@eszternagy bocs, rosszul tettem fel a kérdést, mea culpa. Tehát miért nem az édesanyjuk tanította meg (edzette, ha úgy tetszik) a lányokat vmi olyanra, amiből világrengető hírnév származott...? Miért az apjuk volt ez a szülő...? Véletlen volt vajon...? Vagy van vmi szociológiai pszichológiai bármilyen magyarázat a hátterében? Sarapovát, a Verrasztó gyerekeket miért az apjuk hordta hajnalban az edzésre...? Van statisztikai korreláció a motiváló szülő neme és a gyerek sikeressége között...? Álljunk tiszta szívvel a kérdéshez, hagyjuk most a pro és kontra előítéleteket. Ne érts félre egyébként, a legelső kommentemmel is csak arra céloztam, hogy a Polgár lány miért cseszegeti a férfi sakkozókat, mikor ő is egy férfinak köszönheti a sikerét. Meg nyilván a szorgalmának. Hogy az apja a sakkot és nem az rsg-t választotta, az megint csak az apuka döntése volt. Annyi tökéletesen elég lett volna Kaszparov kapcsán, hogy egy bornírt, és ennyi, kész...

[@annemondi]

Az apjuk valószínűleg jobban sakkozott, mint az anyjuk. Ilyen egyszerű.