TEDxDanubia 2011 - Freund Tamás - Agyhullámok és kreativitás

Freund Tamás Bolyai díjas professzor eredetileg vegyésznek készült, végül nemzetközi hírű agykutató lett. 39 éves korában, 1998-ban választották akadémikussá. Jelenleg az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetsége (FENS) volt elnöke. Fő kutatási területe az agykéreg szerkezete és felépítése, a tanulási és memória-folyamatok alapjául szolgáló agyi hullám tevékenység, az epilepsziás és egyéb agykárosodás, valamint az agy által termelt anyagok funkciója a szorongás kialakulásában. Publikációira eddig több mint 17 ezer hivatkozást kapott a nemzetközi szakirodalomban.

[@marikakovacsne6854]

Köszönöm. Én szájtátva hallgattam az előadást. Nagyon tanulságos. Ki lehetett érteni belőle a kreativitási (képzelő erő) nevelési tudást azzal, hogy pozitív és igényes gondolkodással, is lehet gazdagítani a tudást.

[@tiszkali2]

"pozitív és igényes gondolkodással" -> Ezt kiegészíteném annyival, hogy itt a "pozitív" gondolkodásban a jelző(pozitív) utóbbi időben kapott egy negatív konnotációt a nyelvben, ugyanis létezik egy olyan félreértése a pozitív gondolkodásnak, amely azt vallja, hogy gondolkodj pozitívan úgy, hogy ezzel párhuzamosan tűzzel-vassal kerüld(írtsd) a negatív gondolatokat. Ez szerintem azért félreértés, mert ha valaki kicsit is foglalkozott pszihológiával és találkozott Freud munkásságával tudja, hogy a negatív gondolatok elfojtása hosszú távon végtelenül károsak a pszihére. Azt gondolom, hogy a "pozitív gondolkodás" kifejezés korrigált értelmezése talán az lehet, hogy gondolkodj pozitívan úgy, hogy tudj a negatív gondolataidról, foglalkozz a negatív gondolataiddal is, tárd fel, ismerd meg, keresd meg honnan erednek, keresd meg mire irányulnak, mi a céljuk-> tehát dolgozz velük! De emellett tudj fókuszt irányítani a pozitív gondolataidra és összeségében figyelj az arányra, hogy mely típusú gondolataiddal foglalkozol többet.

[@mariannam.4806]

@@tiszkali2 Pontosan erről olvasok, tanulok dr. Kai Kermani Autogén tréning című laikusoknak írt könyvében. Foglalkozni kell a lehúzó, negatív érzelmekkel. Magunkból kívülre kell tenni ezeket. Mert ha elfojtom, letagadom a bánat, szomorúság, frusztráció, düh, stb érzését, azzal száműzöm a tudatalattim mélyére. Ott pedig ellenőrizetlenül végzik rombolásukat, ami testi és lelki betegségekben nyilvánul meg. Jelezve, hogy a mélyben valami forrong, mert nincs kiszellőztetve a felszín felé. Ha megtanuljuk magunkból "kitelepíteni" a természetes érzelmeket (lásd fentebb), azok átalakulhatnak pozitív energiává, amit felhasználhatunk egészségünk helyreállításában. A könyvben ezek a "tehermentesítő" gyakorlatok. Érdemes használni ezeket.

[@Angyalcsillagom]

Köszönet! Érdemes lenne lejegyezni minden szót, mondatot, gondolatot! :-)

[@evaannamikola306]

én felveszem diktafonra, mert egy alkalommal megjegyezni képtelen vagyok

[@evatody1902]

Köszönet ! Ámbár nem kellene mindenkinek efféléről tudni, csak akit érdekel az EMBERI AGY működése . . . .

[@sakkmatt]

Információ jön-megy közvetít, kisül stb. Hol az értelmezője.Atomok, sejtek kapcsolatok de hol a tudat és az értelem?

[@zoltanmeszaros9327]

Nem hiszem, hogy csak az ember képes képzelni... és nem értek egyet a következtetéssel sem. (16.00-tól)

[@tiszkali2]

Én sem értek egyet a következtetéssel, de én azért nem, mert azt gondolom, hogy nem ok nélkül szörfölget az ember: ki akar kapcsolódni. Adódik a kérdés: de miért érzi szükségét, hogy kikapcsolódjon? Szerintem azért, mert felhalmozódik benne egy olyan fokú frusztráltság (nem feltétlenül elviselhetetlen fokú, de egy bizonyos küszöbszintet határozottan elérő -ami egyéni mindenkinél), amelyet a szörföléssel képes levezetni a leghatékonyabban (=adott helyzetben a legegyszerübben). Adódik az újabb kérdés: mitől halmozódik fel olyan fokú frusztráltság az emberben? Azt gondolom, erre a kérdésre mindenkinek saját magának kell megtalálnia a választ önmegfigyelés útján.

[@plan.b2]

Egy kicsit mintha démonizálva lenne az említett adaptációs nyomás. Nem értem, miért kell vele riogatni. Pl. rengeteg kreativítás adódott a kulturális örökség rossz átadásából. Amúgy hogyan is lehetne azt rosszul átadni? Mit jelent ebben az esetben, hogy "rossz"? Kicsit olyan ez, mint a teológiai vacakolás: ha Isten jónak teremtett mindent, akkor mitől lett rossz? Vajon a kulturálisan "jó" maják (nem volt nekik internetjük, sem információrobbanásuk), hogyan jutottak el a "kreatív" emberáldozatokig? Hm?

[@plan.b2]

És köszönöm az első negyedórát, az áttekintést.

[@mustang64c]

SPION!